Két nappal karácsony előtt arra a kérdésre keressük a reménytelen választ, hogy miért nem fűlik a pasiknak a foga a karácsonyhoz. Vásárolni trauma, horror, abszurdum.

Szerintem az ajándékozás olyan, mint a levélírás. Egészen egyszerűen biológiailag nem férfi műfaj. Hanem női. Valamennyien, akarom mondani, legtöbben erőt veszünk magunkon, és megpróbálunk valamit kitalálni. Úgy 22-e körül, vagyis ma. Fogadok, e pillanatban is számtalan férfi fogja két keze közé a fejét, és töpreng el, mivel is lepje meg választottját karácsonyra. S mivel nem szánja rá az időt, az esetek többségében semmire sem megy. Erre szentségel egyet a foga között, dühödten felkerekedik, és egy bankkártyával a zsebében vagányan végigsétál egy üzletsoron vagy inkább üzletházon, és azt veszi meg, ami szembejön. Ami neki tetszik. Megveszi saját kedvenc zenéjét és filmjét, könyvét. Még büszke is magára, hogy nemcsak kiváló ajándékokkal kedveskedik kedvesének, de kultúrmissziós szerepet is betölt, nem úgy, mint a csaja, aki csupa együgyű ajándékkal jön majd. A vásárlás végeztével majd kisebb trauma várja, csak még nem tudja. Gondtalanul vásárol tovább. Búcsúzóul sikerül egy férfias sálat kiválasztania, és olyan testápolót, amilyet a csaj soha sem venne meg. Aztán a pláza padján kibontja a becsomagolt ajándékokat, hogy még egyszer szemre vételezze őket, és megállapítsa, hogy milyen király csávó is, hogy így gondol a csajára. Gondol? Hiszen most jut eszébe, nem is gondolt bele, mi tetszene a barátnőjének. Csupa haszontalan limlomot vett. Jaj! Hirtelen rádöbben, hogy minden béna, neki tetszik, de a szerelme – most már egész biztos benne – rühellni fogja. Lelkiismeret-furdalás közepette ballag tovább... Késő. Lelkiismeretfurdalás közepette ballag tovább, kicsit mérges lesz magára, aztán az egész hülye karácsonyra, az ajándékozásra, ami egy baromság, meg arra, aki kitalálta. Rájön, hogy ő igazi szabad elme, akit nem béklyóznak furcsa tradíciók meg lökött ünnepek. Ő ettől függetlenül él és szeret. Végül lassan lehiggad, és el is csügged. Elindul haza, és abban reménykedik naivul, hogy az ajándékok értéke majd elnyomja és feledteti azt a tényt, hogy a nő nem is vágyott rájuk. A fánál állva 24-én szerelme szomorú szemei döbbentik rá majd, hogy van, akinek tényleg fontos a karácsony.